Olykor te is ügyetlenebb vagy a lovas edzővel, mint a lovas edző nélkül?

Amikor egy olyan edző áll mellénk, aki magasan felettünk áll tudásban, akire felnézünk, s akit mélyen tisztelünk, van, hogy nehéz önmagunk belső erejére támaszkodni edzés közben.

Ezzel a tanuló lovas egy belső ellentmondásba kerül a saját munkájára vonatkozóan, hiszen, amikor a lóval dolgozik, rendkívül fontos, hogy a jelenléte teljes legyen, és használja a belső fókuszt és a testében, az érzéseiben megszülető szándékot. Ha a tanuló lovas belekerül abba az állapotba, amikor a nagyra tartott mesterének akar megfelelni, elveszti a saját belső képességeit, illetve nehezen talál rájuk. Bizonytalan lesz, és úgy fog tűnni, mintha félne egy kicsit, mintha nem lenne önmaga. Hogyan is tudna ehhez kapcsolódni a loval?

Ilyenkor az edző kénytelen lesz az előálló állapot szerint korrigálni őt, s nem a lovas valódi képességei és képzettsége szerint.

Lovas tanulóként jót teszünk magunkkal, ha igyekszünk megőrzni az önmagunkhoz kapcsolódást, és nem megfelelésbe kerülni. Így többet ki tudunk venni az edző tanításából. Mi a kulcsa ennek?

Az, hogy vállaljuk, hogy hibázhatunk, hogy esetleg nem vagyunk a mi elvárásainknak, vagy az edző általunk vélt elvárásainak megfelelők, és ne arra ambicionáljuk magunkat, hogy megdícsérjen minket a mester, hanem arra, hogy meg merjük mutatni, hogyan és kik vagyunk éppen akkor és ott.

Ez lesz a valódi örömünk forrása, ami a lóval történő munka lényege.

Nehéz feladat, de megéri.